Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VÉGÁLLOMÁS

2017.06.08

 

VÉGÁLLOMÁS

Buszon ülő öregek felé, 
cinikus gyerek, harsogta épp az imént, 
kiszállás, NÉKTEK itt a végállomás,
nevetett nagyot, otromba tréfán!

Megdöbbent arcokra, szomorúság kiült,
az eltűnődésük, időhöz viszonyult, 
hisz mindenki öregszik, ezt te is tudod, 
időkerék mindig, egy irányba forog!

 

De, nem csak az öregek "lépnek " ki már, 
kisgyermek is sokszor, "átmegy" oda hát, 
hol határt átlépve, visszaút nincs,
végállomásnál, mindenki búcsút int!

Felnőtt vagy gyerek, öreg vagy fiatal, 
életútja mindig, biztosítva van,
arra, hogy járja, míg ideje tart, 
de, nem tudhatjuk, hogy ez meddig is tart!

Igyekezve azon, hogy tartalmasan éljed, 
kiszabott életidődet, ne pazarold végleg, 
pót idő nincs, se második esély,
jól gondold végig, mi szerint élj!

Mindenkit utolér, egyszer az állomás,
időkerékből egyszer van kiszállás, 
rangodat, pénzedet, nem nézi senki, 
végállomásnál, jó tetted, méred te ki!

És akkor pillantasz, még egyszer újra ,
az általad megtett, földi kis útra, 
életed akkor, rövid ideig pereg, 
felfogod ésszel, mit tanultál te meg!

Mérlegeled akkor, mit hagytál ki, 
mit kellett volna, még itt megtenni,
esetleg, elkerülni éppen, 
hogy teljesítsd azt, amiért, leszülettél szépen!

Földi utunkat, közösen járva, 
eljutunk mindig, a végállomásra, 
kivétel nincs, mindenki átmegy, 
te döntöd el, merre billen a mérleg?