Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÁNC

2017.05.31

TÁNC

Gyönyörű dallamot hallottam imént, 
mosogatás közben, ez engemet elért, 
úgy éreztem menjek, táncoljak már, 
adjam ki magamból, érzéseimet hát!


Tettem is rögtön, forogtam én, 
partnert azt képzeltem, magamnak én, 
légies könnyedség, engem is elért, 
jutottak eszembe, szeretteim épp!

Régen  átment anyám és apám, 
keresztmamim, nagynénik, mindenki hát, 
majd könny bukott szememből, mert köszöntem én,
gyermekeimnek azt, hogy nekem, leszülettek épp!

Táncolás közben, jutott az eszembe, 
mindenki teheti, nem kell ahhoz este, 
hogy ha ő úgy érzi, táncot járna már, 
hát ne fojtsa magába, érzéseit hát!

Más népek bátran, ezt mindig csak teszik, 
vidáman nevetnek, jókedvük visszaint,
magyar nép sajnos, savanyú uborka, 
hétköznap nem divat, táncot járni ma!

Ne várj te mindig, tedd amikor "kell",
hallgass a szívedre, hisz neked is ez jel, 
2-3 perc andalító zene, 
benned az embert, csak felszínre emelje!

Kívánom néked, bármikor tedd meg, 
ha érzések hada, téged is ellep, 
ne szégyelld magadat, csak oldódjál már, 
jogod van hozzá, néked ez kijár!

És ha te ez úton, "gyógyítod" magadat, 
színesen éled, a hétköznapokat!