Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZOMORÚ FŰZ

2017.01.01

SZOMORÚ FŰZ

Reggeli versemen,  éppen meditálok,
zúzmarás füvön, lassan én járok,
kutyám az rángat, gyere már velem,
ne irányítsd mindig, a lépteimet te!

Dolgom az rengeteg, veszem végig sorra,
hopp- megállok, mert fatörzs, az orromat súrolja,
nem vettem észre, a földet néztem,
majd nekimentem, a fűzfának, éppen!

Hullik a zúzmara, alatta állok,
fehér szálairól, én most csak ázok,
nyári képsor, felbukkan bennem,
-e fűzfának "anyja" alatt sokat nevettem!

Elpusztult öreg fa, utolsó hajtása,
megmaradt még is, az időt kiállta,
nagy fa lesz ebből is, remélem szépen,
változik a táj, köröttünk éppen!

Írtam már erről, így van ez rendjén,
természetes körforgás, minket is körbeér,
természet adta, tanulni való,
légy mindig rugalmas, tanulni így jó!

Engedd el magadból, ne ragaszkodj hát,
elvekhez, szokáshoz, régi módszerhez már,
légy te is változó, így éred te el,
fejlődés útján végig, csak így mehetsz!

Minőségi ugrás, így bekövetkezik,
változás csapját, belülről nyissad ki,
élete végéig, tanul az okos,
agyad az rugalmas, csak így maradhat ott!

Lelkedre is kiül, a változtatás, 
jó úton járva, képzeld gyorsan hát,
fiatal fűzfából, erős, nagy fa lesz,
te is csak ily módon, bölcsülhetsz hát meg!

Bölcs lelkek végre, ha össze is fognak,
érettségük, példa lesz, a fiataloknak!
Így lendül előre, az idő kereke, 
minőségi változás, az életbe, így jön be!

 

Hát, tégy meg mindent azért, hogy rugalmas legyél,
soha se árts másnak, életed így lesz csak szép!