Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PICÚR

2016.12.29

PICÚR

Sétálva láttam, idegen kutyával,
szemben mentem éppen, a szemébe néztem!
Abban a pillanatban, szívemben pattant, 
fájdalom húrja, emlékemet túrta.

Találtam egykor, egy kölyök kutyát,
lavórban szépen, megfürdettem hát!
Meleg tejjel itattam szépen,
de, anyám hazatért, mérges lett éppen!

Kiabálni kezdett, vigyem vissza oda,
honnan elhoztam, pontosan oda!
Pityeregni kezdtem, nem értve a dühöt,
de, arcán a keménység, mélyen kiütközött!

Elvittem a kutyát, Picúrnak becéztem,
szívemből egy darabot, vele együtt kitéptem!
Sírva rohantam, akkor én haza,
ne halljam a nyöszörgést, mely visszahívott volna!

Anyám az végül, elmondta nekem, 
kemény a világ, mely köröttünk pereg!
A szegénység nagy úr, meg nem teheti, 
egy éhes szájjal többet, nem etet senki!

Azon a nyáron, mindig csak  kerestem,
él-e a kiskutya, kit úgy megszerettem?
Egyszer aztán girhesen, kóborolva láttam,
a nevét azt jó hangosan, odakiabáltam!

Megállt a kutya is, percekig néztük,
egymást mi sokáig, méregettük végül,
de, nem jött oda hozzám, gyorsan eliszkolt,
vállam a fájdalomtól, sírva rázkódott!

Elfeledett emlék, felötlött bennem, 
mikor a kutyát, szememmel felleltem!
Szívfájdalom most is megsajgat már,
kisgyermektől kutyáját, elszakították hát!

Ez hát az emlék, mit régen feledtem,
van kutyám még is, itt ül épp mellettem.
Barna szemeivel várja, hogy fürdessem,
lelkemet gyógyítva, így él itt , én velem!