Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GYÓGYÍTÓ JÁTÉK 2.

2017.06.15

GYÓGYÍTÓ JÁTÉK 2.

Gyógyítsad kérlek, játszva magadat,
dühödet engedd ki, benne ne maradj, 
fojtsd meg a párnát, vagy bőszen kiabálj, 
szidjad ki érdemli, szerinted hát!

Mikor már úgy érzed, üresség benned már kong, 
engedd el dühödet, ne legyen kolonc,
bocsájts meg annak, ki téged bántott, 
nem méltó arra, hogy reá te gondolj!

Testedhez beszélj, ha betegséggel jelzett, 
tükörrel szemben, kérjed őt csendben, 
működjön veled, együtt tovább, 
közösen javítsátok, az elkövetett hibát!

Ahhoz, hogy gyógyulj, segítség is kell, 
légy nyitott erre, fogadd kérlek el, 
tünetet kezelni, nagyon is kell,
lelki okát fellelni, mindig azt kell!

Gyermekkori trauma csak arra vár, 
lépj vissza ahhoz, a kisgyerekhez már, 
ki egykoron szenvedte, el ezeket, 
öleld és biztasd, szeretgesd te meg!

Mélységes fájdalom, ha utadon kísér, 
azért mert veszteség, letaglózott épp, 
tagadás után, fogadd el már, 
-e veszteség néked, másoknak is fáj!

Mindig csak járd utad, előre nézz, 
éld meg a jelent, abban te élj, 
a múltat ne bolygasd, jövőtől ne félj, 
megtervezett életed, csak is a tiéd!

Gyógyítva magad, tudod csak tenni, 
társsal, vagy egyedül, mindig megbeszélni, 
problémát ne odázz, soha el már, 
ez is csak feladat, mely megoldásra vár!

Válassz hát oly módszert, mely néked a jó, 
görcseid oldd fel, a lazítás jó, 
ne mérgezd magadat, semmivel hát, 
gyakran igyál vizet, mely éltet immár!

És ha te így teszel, gyakran és sokszor, 
éltedet nyújtod, mely neked lesz jó!