Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ESTI MESE

2016.08.16

ESTI MESE

"Milyen jó, hogy te minden este, meséltél nekünk!"
mondja lányom, mikor fáradtan leül.
Nézzük a gyereket, goromba és durva,
társához szólni kedvesen, egy  nulla!

Kiabálva játszik, fenyeget és trágár,
érzelmi nevelés, náluk nincs otthon már!
Azt adja vissza, mit otthon most lát,
úgy hiszi, mindenki -e szinten jár!

Pedig ha kapna, kis időt végre,
esti meseként, elmondhatná szépen,
mi bántja, és hajtja, mi történt vele,
nyugtató szavakat, szivacsként inna meg a lelke!

Meséltem én régen, 9 évig sokat,
mondókákkal kezdtük, az esti programunkat.
Később jöttek mesék, melyet kívülről fújtak,
majd kisregények okoztak, izgalmas napokat!

Mikor már olvastak, szerepet cseréltünk,
felváltva olvasták nekem, a kedvenc meséjük.
Így történt meg velem, elaludtam rajta,
állítólag, jó nagyokat is, horkoltam néha!

Felriadva láttam, a gyerekek csak néztek,
ágyamban ők ülve, rajtam heherésztek!
Fáradt volt az anya, ne haragudj kincsem,
holnap majd cserélünk, én mesélek néktek!

Esti programként a mese, a beszéd,
ott volt velünk mindig, a szeretet így beszélt!
Szereted gyermeked? -akkor figyelj oda,
idődet add nekik minden este oda!

Így kapod majd vissza, amit most te adsz,
szeretet ölel át, mely jól betakargat!